Alaptörvény-ünnep magyar módra

Álltam, néztem az eseményeket és gondolkozni kezdtem. Nem mintha vágytam volna rá, de hát az Országgyűlés Alkotmány-előkészítő eseti bizottságának alelnökeként nem kellett volna meghívni engem is a gálaestre?

Nem. Végül is kiszálltam én is és bojkottáltam az alkotmányozás folyamatát. De a helyzet akkor is abszurd. Sok tüntetés részese voltam már, ez mégis valami miatt kicsit más. Egy demokratikus országban az alkotmány hatályba lépésekor a tízezres tömeg ünnepelni szokott. Ilyen helyeken a miniszterelnök és az államelnök, valószínűleg, mögötte kormánya tagjaival, az ellenzéki pártelnökökkel és az Országgyűlés képviselőivel gyalog ment volna keresztül a tömegen, s bemegy a főbejáraton, miután előzőleg fogadta a diplomáciai testületek gratulációját. S mi volt nálunk? Külföldi tiltakozó jegyzékek, uniós szankciós eljárás előkészítése - például szavazati jogunk megvonásáról - és bíráló cikkek tucatjai világszerte az új Alaptörvény hatályba lépése miatt. Itthon pedig, miközben az újságok a közjogi méltóságok lehetséges menekítési útvonaláról cikkeznek, a miniszterelnöknek és az államelnöknek a több tízezres tömeg haragja miatt a hátsó bejáraton sunnyogva kell beosonnia az ünnepségre, ahová kizárólag megbízható orbánhívők kaptak meghívást. Mi bizonyíthaná ennél jobban, hogy ez csak a Fidesz alkotmánya, és nem a nemzeté!? S megnyugodtam. A legjobb helyen vagyok én idekint, az Operán kívül.

Bárándy Gergely