Iránytű
A Programtanács a beérkezett javaslatok alapján elkészítette az Iránytű új, átdolgozott változatát. Mindenkinek szeretnénk megköszönni, hogy gondolataival segítette ezt a munkát. Amint látjátok, az általános célokat körvonalazó fejezetek kibővültek, az egyes szakterületekkel foglalkozó részek viszont lerövidültek, hiszen közben elkészültek a József Attila Alapítvány gondozásában az MSZP szakpolitikai programjai. Azokat a véleményeket, amelyek inkább a szakterületek teendőit érintik, továbbítjuk az alapítványnak. Jó hasznát veszik, hiszen most már javában vitatják ezeket a programfejezeteket is.
Természetesen a Programtanács is örömmel veszi, ha az új változathoz is kap kritikát és javaslatokat.
Ízelítő az Iránytű fejezeteiből
A vitairat célja: javaslat a magyar baloldal hivatásának meghatározására
(summázat)
Magyarországnak új történelmi szakaszba: a szolidáris Magyarország, a IV. Köztársaság megteremtésének korszakába kell lépnie.
A rendszerváltást követő két évtizedben az MSZP a piaci verseny, a polgárosodás, a demokrácia megteremtése és szélesítése érdekében végezte el a munka rá háruló részét. Ez a törekvés az új történelmi szakaszban is a magyar baloldal politikájának fontos eleme. De ennél többre van szükség. Most részt kell vállalnunk a következő korszak két fontos feladatában, amely egyaránt a társadalom integrációját, harmonikusabb együttélését, erősebb és egyenrangúbb szövetségét szolgálja. E két összetartozó feladat: átjárhatóbbá és együttműködőbbé tenni a részekre szakadt, esélykülönbségektől szabdalt társadalmat, és felépíteni az 1989-esnél erősebb köztársaságot.
I.Megváltozott világ, „későmodern” társadalmak
Az új viszonyokra való válaszkísérletként jött létre a baloldal egyik markáns megújulási kísérlete: az ún. harmadik út. Ez a politika helyesen ismerte fel, hogy a leszakadók egyre népesebb táborának újratermelődését önmagában a szociális ellátásokkal nem lehet megakadályozni, és erre a források sem elegendők. Ezért inkább az oktatás-tanulás-tudás programját helyezte előtérbe, és hangsúlyozta az öngondoskodás fontosságát. A szűkülő hagyományos bázisból megpróbált a közép felé kitörni, új társadalmi bázist keresni. A fellendülő gazdaság reményében az uralkodó neoliberális-neokonzervatív gazdaságpolitika eszközeit használta. A világválság azonban megingatta a modell gazdasági alapjait és az öngondoskodás vonzerejét is.
II. A baloldal és a világválság
A szociáldemokrácia az ipari társadalmak idején sikerrel hajtotta végre küldetését. Több jogot, több jövedelmet, több esélyt harcolt ki a munkavállalóknak, a munka-tőke viszonyban csökkentette kiszolgáltatottságukat. A fejlett országokban „megszelídítette” a piaci viszonyokat, sőt: a jóléti államok keretében a legalapvetőbb szükségleteket ki is vonta a piac hatóköréből, mert ezek kielégítését a kiterjedt szociális rendszer keretében többé-kevésbé mindenkinek biztosította. Mindehhez alapvetően a nemzetállam kereteit és eszközeit használta fel. Az ipari társadalmat felváltó újfajta kapitalizmusban, a válság utáni újrarendezésben a szociáldemokráciának új szerepet kell vállalnia. Most az a kérdés, képes-e ezt a rendszert is megszelídíteni, biztonságosabbá és kiszámíthatóbbá tenni, a széteső társadalmakat újra integrálni. Képes-e a versenyképesség és a szolidaritás, a gazdasági fejlődés és a társadalmi harmónia olykor ütköző szempontjait összehangolni, a javak gyarapodásában mérhető jólét és az élet minőségét és méltóságát kifejező „jól-lét” célját egyszerre szolgálni.
III. A magyar peremkapitalizmus
A demokrácia tekintélyvesztéséhez az is hozzájárult, hogy az állampolgároknak az elvártnál kevesebb biztonságot, rendet volt képes nyújtani a döcögő államgépezet. Könnyű volt úgy feltüntetni, hogy a demokrácia rendetlenséget, összevisszaságot jelent, a tárgyalásos, kompromisszumos politika pedig tehetetlenséget vagy az elit háttéralkuját.
A rendszerváltás még sikerrel hajtotta végre a pártállam lebontásának feladatait, de a hatékony demokratikus állam helyett gyenge és tehetetlen (egyre gyengébb és egyre tehetetlenebb) állam alakult ki. Kellő politikai támogatás hiányában elmaradt a rendszerváltást követő második intézményi reform, ami az uniós viszonyokra alkalmazva, az önkormányzati szférára kiterjedve tette volna hatékonyabbá a működést. Az állam elvesztette, vagy meg sem szerezte a közösség képviseletéhez, a kiszolgáltatottak védelméhez szükséges eszközöket, a demokratikus funkciók hatékony gyakorlásának képességét, de megmaradt lassúsága és bürokratikus természete. A rendszer „rángatása”, túl gyakori átszervezése végül szétzilálta az állam működőképességét. Ezzel kiáltó ellentétben tovább élt a „gondoskodó” állam hol adott esetben jogos, hol a lehetőségeken túlterjeszkedő elvárása is.
IV. Számvetés: nyolc év kormányzása
A Magyar Szocialista Párt az ezredforduló idején bizakodással, tervekkel tele értékelte saját helyzetét, a kormányra jutás esélyeit. A derűlátást alátámasztotta a kedvező nemzetközi gazdasági környezet és az előrehaladó európai uniós integrációs folyamat mellett az is, hogy az 1990-es évek vége az európai szociáldemokrácia reneszánszát hozta. Ekkor került kormányra a Tony Blair vezette brit Munkáspárt - tizennyolc évnyi ellenzékiséget követően -, a Gerhard Schröder és egy ideig Oskar Lafontaine által közösen vezetett Német Szociáldemokrata Párt - tizenhat évnyi ellenzékiség után -, valamint Lionel Jospin Franciaországban.
Az MSZP 2000-es kongresszusán tizenöt évre szóló távlati programot fogadott el, amely épített a konjunktúrára, és felhasználta a sikeresnek tűnő nyugat-európai baloldali tapasztalatokat. Társadalmi és politikai konszolidációt hirdetett, vagyis voltaképpen szeretett volna nekivágni a rendszerváltást követő időszak újabb történelmi szakaszának. Jóléti rendszerváltással kárpótolni akartuk nemcsak a rendszerváltás, hanem a jobboldali kormány jövedelem-átcsoportosításának veszteseit is. Felléptünk a jogállam, az alkotmányosság védelmében és a nemzet megosztását célzó politika ellen is, meghirdetve az árokbetemetés programját.
E programmal alakult meg 2002-ben Medgyessy Péter koalíciós kormánya.
V. Biztonság és méltóság
A gazdasági fejlődés biztonsága érdekében az MSZP teljeskörű gazdasági korrekcióra készül. A gazdasági kitöréshez, a növekedés újraindításához határokon kívül és belül újfajta együttműködés kell: bezárkózás helyett nyitottság bűnbakkeresés helyett közös cselekvés és megegyezés a gazdaság szereplőivel. Az MSZP megfontolt, hosszútávra gondolkodó, szakértőkkel egyeztetett gazdaságpolitikát ajánl, a nemzetközi baloldal törekvéseivel egybehangzóan fenntartható, új szociális piacgazdaságot kíván létrehozni.
Az új szociális piacgazdaság célja nemcsak a gazdasági, hanem a társadalmi fejlődés előmozdítása is. Mércéje nem pusztán a nemzeti jövedelem emelkedése, hanem a társadalom harmóniájának és együttműködésének szintje, az ország fenntartható fejlődése, az egyének, családok, közösségek életminőségének javulása.
A szociális piacgazdaság fejlődésének motorja a szabályozott piac és a normakövető, tisztességes verseny. A hazai versenyképesség javításának belső forrása egyrészt az értelmes foglalkoztatás bővítése, másrészt a hazai adottságok (a termőföld, a víz, a földrajzi elhelyezkedés) észszerű felhasználása, harmadrészt a befektetési, beruházási kedv erősítése. Mindez azon alapul, hogy a gazdasági növekedés hajtóereje egyre inkább az emberi tőke: a tudás, a kutatás, a minőségi munkaerő.
Ezért a szocialisták felfogásában a közoktatás, szakoktatás, felsőoktatás és a kultúra, a kutatás, fejlesztés és az innováció, valamint az egészségmegőrzés, a megelőzés és a gyógyítás nemcsak kiadást, hanem beruházást is jelentenek, elsősorban nem felhasználását, hanem létrehozását a gazdaság és a társadalom értékeinek.
Az MSZP a költségvetési újraelosztás mértékének észszerű és fokozatos mérséklése mellett van. Ehhez új közteherviselési rendszerre, társadalmi konszenzuson alapuló, a progresszív jövedelemadózást és a komoly vagyonok adóját magába foglaló új adórendszerre van szükség. Ez akkor lehetséges, ha hatékonyabbak a közkiadások, ha egyaránt értékké válik a közfelelősség, a szolidaritás, a méltányosság és az öngondoskodás.
VI. Mobilitás, emelkedés, átjárható társadalom.
Egy baloldali párt nem nyugodhat bele a hátrányok többgenerációs átörökítésébe, a befagyott társadalomszerkezet kasztosodó viszonyaiba. A mobilitás újraindításának feltétele a tanuláshoz, tudáshoz való hozzáférés megkönnyítése. Külön feladat a zárványként vegetáló térségek, régiók, települések bekapcsolása a fejlődésbe. A mobilitás lehetővé tételének legnehezebb leckéje a szegények, ezen belül a cigányság integrációja.
VII. A IV. Magyar Köztársaságért
Az új kormány nemcsak itt-ott nyírbálja meg a demokratikus jogokat, hanem politikai rendszerváltást hajt végre. Ennek áldozatai nemcsak a szociális vesztesek, hanem a szabadságukban korlátozottak is. Könnyebben és ellenállás nélkül lehet kisemmizni azokat, akiket előzőleg szabadságjogaikban korlátoztak, a jogvédelem lehetőségétől megfosztottak. Ezért a társadalmi igazságosság és a demokrácia ügye összefügg. Az MSZP a FIDESZ politikai rendszerváltásának irányát elutasítja, magát a rendszer ellenzékének vallja. Nem egyszerűen az 1989-ben megalapozott intézményrendszer helyreállítására vállalkozik, mert az ugyan demokratikus, de sebezhető volt. Feladatának a IV. Magyar Köztársaság felépítését tekinti. Olyan részvételi, partnerségi demokráciát kíván létrehozni, amely a pártokon túl is minél több a közösséget és állampolgárt aktivizál, erősíti az érdekképviseletek, civilszervezetek jogait, megkerülhetetlenné teszi a szakmai-társadalmi egyeztetéseket, védi a mindenkori kisebbség jogait, valamint rendszerbe foglalja a szociális garanciákat, a szolidaritás társadalmi minimumát.
VIII. Szempontok a politikai innovációhoz
Ma sokat beszélünk az MSZP szervezeti és személyi megújításáról. Ennek csak az adhat értelmet, ha a párt képessé lesz új társadalmi témák képviseletére, új közéleti módszerek és hatások alkalmazására és újfajta együttműködésekben való részvételre is. A szociáldemokrácia hajdan a munkavállalók kiszolgáltatottsága ellen küzdött. Ma emellett újfajta kiszolgáltatottságok és igazságtalanságok keletkeztek a fogyasztásban, a környezetpolitikában, az emberi jogok területén. A baloldal akkor maradhat fenn, ha képes nyitni az új témák, közéleti mozgalmak, újfajta társadalmi érzékenységek felé, pl. a megújuló nőmozgalmakhoz, zöldmozgalmakhoz, fogyasztóvédelemhez, diszkrimináció elleni küzdelemhez kapcsolódva.
Az MSZP komoly politikai innovációra szorul az érzelmekre is ható, közösségépítő politizálás terén. Eddig inkább pragmatikus-technokrata pártnak mutatkozott, de a hagyományos pragmatikus politizálás korszakát egyre inkább felváltja a „világnézet kora”, az új életformát kereső erkölcsi-kulturális válaszok igénye. Az MSZP-nek meg kell találnia saját szimbólum- és hagyományrendszerét és természetes kulturális közegét is a modern tömegkultúrában, a szabadságközpontú ifjúsági kultúrában és az új kurzus korlátolt és álszent ízlésterrorját elutasító magaskultúrában is.
A különböző közéleti szerveződések kapcsolata sem képzelhető el a régi sémák alapján. A demokratikus oldalon új típusú szövetségi hálóra van szükség, olyan rugalmas, kivel lazább, kivel szorosabb együttgondolkodásra, amely kiterjed pártokra, közéleti és kulturális mozgalmakra, internetes közösségekre, érdekképviseletekre. Olyasmire, mint amilyet a rendszerváltás idején az Ellenzéki Kerekasztal jelentett. A IV. Magyar Köztársaságot most új szereplőkkel, új ügyekkel, de hasonló partneri szerkezetben lehet előkészíteni.
Magyar Szocialista Párt